A Maldív-szigetek idegenforgalma gondosan meg van tervezve és szervezve. Az ország fő vonzereje a vízivilág és a ‘Robinson Crusoe’-tényező, ez azonban nem jelent olcsó tömegturizmust.
A helyi erőforrások hiánya miatt az ország erősen importra utalt szinte minden tekintetben, amelyre a turistáknak szüksége lehet, így hát az árak szempontjából nem egy versenyképes nyaralóhely. A stratégia szerint korlátozott számú üdülőhelyet építenek ki lakatlan szigeteken, amelyek közlekedéstől, erőszaktól és ipariasodástól mentesek. A turizmus egyúttal igyekszik megelőzni a tradicionális muzulmán közösséget érintő káros hatásokat. A turisták eszerint ellátogathatnak például helyi halászfalvakba, de onnan vissza kell térniük a nyaralóövezetbe. Az idegenforgalmi zónán kívüli utazgatáshoz speciális engedélyre, vagy egy patronáló helyi lakosra van szükség.
A fent említett szigorú szabályozások ellenére az idegenforgalmi ipar igen sikeres. A Maldív-szigetek nemzetközileg is elismert modellje a megvalósítandó, környezetbarát turizmusnak.